Főzd meg az érzéseidet!

0
314

„A főzés igazán tág teret nyújt az érzelmi árnyalatok kifejezésére.”

Agatha Christie

Milyen igaz! A főzés az önkifejezésnek egy formája. Rengeteg mód van jelenlegi lelki állapotunk kifejezésére. Lehet tánccal, rajzokkal, öltözködéssel, zenével, szavakkal vagy épp főzéssel tudatni a világgal, hogy éppen mi zajlik bennünk. Én a legutóbbit választottam a fő önkifejezési formámnak. A másik az éneklés lenne szívem szerint, de sokak szerint jobb, ha a főzésnél maradok. J

Az ételek, az érzelmek és az emlékezet között nagyon szoros kapcsolat van. Ha egyszer érzelmet váltott ki belőled egy étel vagy egy ahhoz köthető pillanat, és utána valahányszor rágondolsz, újra megízleled vagy megérzed az illatát, mindannyiszor elő fog jönni az az érzés, ami akkor kerített hatalmába.

Figyelj csak! Kakaós tejbegríz, menzás sóskafőzelék, menzás piskóta csoki öntettel, a vasárnapi húsleves, zsíros kenyér, káposztás tészta, sólet, gyümölcsleves, kapros tökfőzelék, hagyma, zöldborsó leves, meleg szendvics, Turbo rágó…

Ugye-ugye? Fogadjunk, hogy mindenkinek más emlékei és érzelmei jöttek elő! Lehet, hogy azért utálod a káposztás tésztát, mert egyszer megszidtak azért, mert nem etted meg és ez rossz érzést keltett benned. Ellenben lehet, hogy azért szereted a borsólevest, mert emlékszel, amikor nagymamáddal együtt hántoltátok a zöldborsót, és imádtál frissen becsenni egyet-kettőt a szádba.  Vagy valahányszor anyukád tejszínes-almás-kakukkfüves csirkéjére gondolsz, érzed azt gondoskodást, amitől az mindig olyan finomra sikerült. Szerintem belefőzi az anyai szeretetét.

Annyi mindentől függhet, hogy milyen lesz az ételed. Lehet egy tuti recepted, elkészíthetted már százszor tökéletesen, de ha szélsőséges hangulatban vagy, úgyis más lesz az íze. Van, hogy alig várom, hogy a konyha közelébe kerüljek és főzhessek. Olyankor nagyon finom lesz a végeredmény, általában olyankor születnek az új ötletek, mert akkor vagyok a legbátrabb, legkreatívabb.  Van, hogy a hátam közepére sem kívánom.  Na, ilyenkor vagy elrontom, vagy olyan ”semmilyen” lesz. Van, hogy annyira tele vagyok boldogsággal, hogy muszáj belefőznöm egy ételbe, olyankor még az ízlelőbimbóim is táncolnak örömükben. Olyan is van, hogy a szomorúságot szeretném kifőzni magamból. Ekkor lassabban, komótosabban megy és a fűszeresebb, lélekmelengetőbb ízeket kívánom. Van, hogy társaságra, beszélgetésre, nevetésre vágyom vagy, hogy csak együtt ”nyammogjunk”az asztalnál. Ilyenkor olyan nagy lendülettel, szeretettel és örömmel készítem elő a barátaimnak, családomnak az óriási adag ételeket, hogy mindig a feje tetején áll a konyha és csak két pislogó szemet lehet látni a nagy rumli közepén. Sokszor csak azért főzök, mert ki akarom kapcsolni a gondolataimat, amire egyébként ez a legjobb módszerem. Mintha egy másik világon lennék, megszűnik körülöttem minden, eltűnnek a tudatos gondolatok, és csak a fűszerek, a hűtőből kikacsintgató alapanyagok, a zene és én maradunk. Ez az én meditációm. És mi a Tiéd?

Szeretettel,

Brigi

Női médiaközpont & a’la Brigitte