A lézerszkennelés a távérzékelési eljárások egyik legújabb, legdinamikusabban fejlődő területe. A kísérleti fejlesztések után 1970-es években kezdték alkalmazni a gyakorlatban, de csak bő húsz évvel ezután kezdték alkalmazni.
Mint minden távérzékelési eljárásnál, a lézerszkenneléssel végzett adatgyűjtésnél is közvetlen fizikai kapcsolat létesítése nélkül történik az információ gyűjtés a vizsgált objektumról. A hagyományos felosztás szerint a lézerszkennelés az aktív távérzékelési eljárások közé tartozik. A szkenner lézerfénysugarat bocsájt ki, mely a vizsgált tárgyról visszaverődik a műszerbe. A legelterjedtebb műszertípusok mérési elve szerint a műszer meghatározza a lézerfény „irányát” a saját test koordinátarendszerében, valamint valamely módszer egyikével, a visszaverődési pont távolságát. Ez a három adat (két szögérték, és egy távolság) elegendő egy térbeli pont pozíciójának egyértelmű meghatározásához.
A német vasúti rendszer 3D szkennereket használ a pályák pontos mérésére és az útvonalak hatékony megtervezésének érdekében.
Néhány évvel ezelőtt Franciaországban a Xerox teszt jelleggel vezette be a háromdimenziós jegyellenőrző kapukat, melyek könnyű szerrel kiszúrják a bliccelőket és ha nem megfelelően kezelt jegyet észlelnek, azonnal jeleznek az őröknek.
Ez a technológia képes több millió mérhető adatpont pontos összegyűjtésére másodperceken belül, mely rendkívül részletes modellek megalkotását teszi lehetővé. Ezzel bármilyen összetett projekt megvalósítási ideje drámaian csökkenthető és kiküszöböli a pontatlan adatok gyűjtésének esélyét.
A cikk szerzője: Szalga Bogi
Az eredeti cikk itt olvasható: https://makronom.mandiner.hu/cikk/20210327_vasuti_modernizacio_top_6_technikai_ujitas_sorozatunk_2_resz
