Az innováció földrajza 1866-tól napjainkig

0
89
Az utóbbi években jelentős változásokat figyelhettünk meg a gazdaságföldrajzban, azonban az innováció térbeli koncentráltságáról ez idáig kevés információ állt a rendelkezésünkre.

Egy tanulmányhoz a szakemberek az Egyesült Államokban 1836 és 2016 között bejegyzett szabadalmak helyszíneit vizsgálták. A kutatás az idő múlásának függvényében figyelte meg a helyszíni elszórtságot és gyakoriságot az innovációk tekintetében.

Megfigyelhető, hogy azok a térségek, melyek az 1960-as években hasonló jövedelem szinttel és lakásárakkal rendelkeztek, mára teljesen eltérnek egymástól.

Felmerül a kérdés, hogy vajon az innováció térbeli koncentrációjának mai szintje valóban egyedülállónak számít a történelemben?

A szakértők az innováció térbeli sűrűségét Ellison és Glaeser 1997-es Darts-tábla módszere alapján mérték. Az elmélet alapja, hogy összehasonlítják a már megfigyelt innováció térbeli sűrűségét azzal, hogy mi történne az adattal, amelyet akkor kapnának, ha az innovációt véletlenszerűen osztanák el a térben a népességeloszlás függvényében, az innovációs erősség térbeli sűrűségének rögzítésére.

Idővel mely helyszínek idéznek elő változásokat a felfedezések térbeli sűrűségében? 

Az 1. ábrán az idő-függvényében ábrázolták a térbeli innovációs sűrűségi indexet, ingázási zónákat használva helyi földrajzi területenként. A polgárháború okozta torzítások elkerülése érdekében a szakértők 1866-tól kezdték meg az adatok elemzését. Függetlenül attól, hogy melyik földrajzi mérést alkalmazták, az innováció sűrűsége az idő múlásával közel azonos mintázatot eredményezett. Négy eltérő periódus különíthető el.

Az amerikai polgárháború végétől egészen az 1900-as évek elejéig a koncentráció folyamatosan csökkent. Ennek oka, hogy a 19. században kirobbanó második ipari forradalom jelentős gazdasági-társadalmi változásokat eredményezett. Erre az időszakra tendál a felsőoktatási rendszerek kialakulása, melyre az 1862-es Morill-féle földadományozási törvény is ösztönzően hatott. Az új egyetemek, nem a meglévő nagy innovációs központokban helyezkedtek el, hanem a vidéki lakosság számára is könnyen megközelíthető fővárosokban. A főiskolák közelébe eső területeken gyorsabban nőtt a mezőgazdasági termelékenység, ezzel is elősegítve az innováció terjedését.

Azonban a 20. században lényegesen csökkent a korábban említett főiskolák jelentősége, miután széleskörben elterjedt az autó és a telefon használata. Ez pedig megmagyarázza azt a felvetést, miszerint a csökkenő közlekedési és tömegkommunikációs költségek kevesebb adott térben koncentrált innovációhoz vezettek.

A második világháborút követően megkezdődött az innováció térbeli sűrűségének hanyatlása. A háború éveiben a kormány jelentős szerepet vállalt a kutatási tevékenységekben. Olyan térségek is nagy összegű háborús finanszírozást kaptak, amelyek a világháború előtt, nem tartoztak az innovációs szektor kiemelt szereplői közé, majd a háború után megtartották ezen előnyüket.
Az 1990-es évek elején az internet megjelenése és az erősen központosított oktatás növekvő jelentősége hirtelen fellendülést eredményezett az innováció térbeli sűrűségében, ami a háborút követő években addig folyamatosan csökkent.

Mennyire tartós a területi vezető(pozíció), illetve ez a tartósság fokozódott vagy csökkent-e az idő múlásával? 

A következő ábrán a találmányok térbeli eloszlásai figyelhetőek meg. Az 1. képen (a) a szabadalmi arány felosztása látható az ingázási zónák felső 5 százalékával és alsó 50 százalékával együtt, az éves szabadalmi tevékenységek alapján rangsorolva. A szabadalmi arány az eloszlás alsó 50 százalékában sokkal kevésbé változik és minden évben csak a szabadalmak csekély hányadát teszi ki. A 2.ábra (b) mutatja a szabadalmaztatást a főbb ingázó zónákban. Az 1. ábrán az 1945 utáni felső 1 százalék részesedéseinek tendenciái jól tükrözik a térbeli koncentráció nemzeti irányvonalát.

Összességében elmondható, hogy a nemzeti innováció térbeli sűrűségének irányvonalát néhány elit innovációs központ szabja meg. Ha területi szinten fellendül a megtérülés és az összesített innovációs hatás, akkor az innováció korai elöljárói nagy valószínűséggel előnyre tesznek szert, fokozva ezzel az állandóságukat.

Az állandóság vizsgálatához segítséget nyújt a 3.ábra, ahol a szakértők az ingázási zóna által birtokolt nemzeti szabadalmi részesedés közötti összefüggést vizsgálták két eltérő időszakban. Az 1866-tól 1940-ig tartó időszakban (a), valamint 1941 és 2016 között is a regressziós vonal a 45 fokos vonal alatt marad, az adathalmaz elszórtan helyezkedik el.

1866-ban a fő szabadalmi ingázási zónák az ország legnagyobb városai voltak és leginkább az északkeleti régió dominált. A hat ingázási zóna alkotta 1866-ban az összes ingázási zóna 1 százalékát, ezek közül 5 a későbbi években is megtartotta kiemelkedő pozícióját. 2016-ban a Nyugati Part, különösen a Szilícium-völgy, közel olyan dominanciára tett szert az ingázási zónák legfelső 1 százalékánál, mint északkelet 1866-ban.

A manapság megfigyelt feltalálói tevékenység földrajzi sűrűsége átlagosnak mondható, tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok földrajzi koncentrációja a maihoz hasonló szinten volt az ipari forradalom kitörésekor is.

Fordította: Krakkai Alexandra

Az eredeti cikk itt olvasható:  https://makronom.mandiner.hu/cikk/20210404_az_innovacio_foldrajza_1866_tol_napjainkig