A fejlődő országoknak is muszáj lesz megbarátkozniuk a digitális megoldásokkal

0
57

A gazdasági egyenlőtlenséget senkinek nem kell bemutatni. Az egyes országok között rendkívül nagy különbségek fedezhetők fel, és a fejlődő országok segítése mindig is fontos kérdés volt a hátrányuk csökkentése érdekében. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) elsődleges célja a fejlődő országok gazdasági növekedésének elősegítése, a szakemberek azonban most úgy gondolják, hogy feladatuk minden eddiginél fontosabb.

A legfontosabb cél, hogy ezek az országok is felvegyék a lépést a koronavírus-járvány kapcsán felmerült fejlesztések alkalmazásával, amennyiben ez nem sikerül, úgy még tovább nőhet a lemaradásuk a fejlett államokhoz képest és még nagyobb egyenlőtlenségekkel kell szembenézniük.

Shamika Sirimanne, az UNCTAD technológiai és logisztikai osztályának vezetője úgy véli, hogy bár a járvány kapcsán felmerült fejlesztések megalkotása elsősorban két országra korlátozódik (USA és Kína), azonban az új technológiákat a világ minden országában alkalmazni kellene. Úgy gondolja, hogy az általuk vizsgált fejlődő országok közül szinte egyik sincs felkészülve ezekre a változásokra.

Az UNCTAD által kiadott felhívásban az úgynevezett negyedik ipari forradalom tényezői jelennek meg, amely a digitalizációval és összeköttetéssel kapcsolatos fejlesztéseket hordozza magában. Olyan technológia újítások átvételét sürgetik a fejlődő országok számára, mint a mesterséges intelligencia, a Big Data rendszerek, az 5G sebességű hálózatok, a 3D nyomtatási technikák, a napenergia és a robotika. Ezek mellett a koronavírus elleni vakcinák kifejlesztése során a génszerkesztés tudománya is bizonyította létjogosultságát.

Hatékony segítséget nyújthatnak a drónok 

A fejlődő országokban széleskörben használhatnak drón eszközöket. Segítségükkel figyelemmel kísérhetik a talajvíz szennyezettségét, használhatják őket orvosi eszközök távolabbi területekre történő szállítására, és a fertőző betegségek nyomon követésében is hasznosak lehetnének. A szakember azonban úgy véli, sajnos ezek a kísérleti fejlesztések megrekednek egy bizonyos szinten és nem érik el fő céljukat, a szegények megsegítését.

Shamika Sirimanne szerint a siker érdekében a fejlesztéseknek öt tényezőnek kell megfelelni, ezek pedig a következők: elérhetőség, megfizethetőség, tudatosság, hozzáférhetőség és a hatékony használat képessége.

A digitális megoldások értéke egyre nő

Jelenleg az életünket átszövő digitális megoldások becsült piaci értéke 350 milliárd dollár. Az előrejelzések szerint ez az érték tovább nő a pandémia után is, 2025-re pedig elérheti a 3 trillió dollárt. Éppen ezért, ha a fejlődő országok nem akarnak végzetesen lemaradni akkor szükségük lesz a digitális megoldásokkal lépést tartani és bevezetni őket mindennapi működésükbe. Azokban az országokban, ahol a negyedik ipari forradalom technológiáit alkalmazzák, a középszintű szakmunkákat érintő rutinfeladatok során kevesebb munkaerőre van szükség.

Digitalizáció vs. humán erőforrás

Nem meglepő módon a legnagyobb nyereséget az Apple és Amazon mellett a Tencent könyvelhette el, hiszen ők nyújtották a legjobb digitális megoldásokat, amelyeket a különféle lezárások és utazási korlátozások közepette használni lehetett és kellett is.
Az UNCTAD közgazdásza optimistán úgy véli, hogy a fejlődő országok képesek lesznek együtt haladni a digitalizáció legújabb hullámával és nem maradnak ki az innovációkból sem. Az azonban kérdéses, hogy az új digitális megoldások vajon milyen mértékben veszélyeztetik az emberek munkahelyét.  Sirimanne erre a felvetésre úgy reagált, hogy szerinte nem minden feladat automatizálható, továbbá a digitális megoldásoknak köszönhetően új termékek, feladatok, szakmák és tevékenységek jönnek létre a gazdaság egészében.

A fejlődő országokban nagyon alacsony bérekkel jutalmazzák a munkaerő fejlett készségeit és sem ez a tendencia, sem pedig a demográfiai trendek nem járulnak hozzá a munkanélküliség csökkentéséhez.

Az UNCTAD felmérései alapján az elmúlt két évtizedben a magas és alacsony bérű munkahelyek bővülése csupán minimális csökkenést eredményezett a közepes képzettséget igénylő munkahelyek esetében a fejlett és a fejlődő országokban.

Ebből arra következtetnek, hogy várhatóan az alacsony és közepes jövedelmű fejlődő országok kevésbé lesznek kitéve a mesterséges intelligencia és a robotok munkahelyi polarizációra gyakorolt lehetséges negatív hatásainak.

Sajnos a szakadék fejlett és fejlődő országok között minden próbálkozás ellenére tovább mélyült és a következő időszak nagy feladata lesz segíteni a már most lemaradással küzdő országoknak, hogy minél gyorsabban integrálják működésükbe a különböző digitális megoldásokat.

A cikk szerzője Fülöp Réka

Az eredeti cikk itt olvasható: https://makronom.mandiner.hu/cikk/20210416_a_fejlodo_orszagoknak_is_muszaj_lesz_megbaratkozniuk_a_digitalis_megoldasokkal